Kényelembe helyezkedni

“Szívünk a bútoroké” – jegyzi meg Markus Jehs. Ő maga és Jürgen Laub alkotják a stuttgarti Jehs + Laub tervezőirodát. A Schwabisch Gmund Egyetem Ipari Formatervezés szakának elvégzése után, 1994-ben alapította a stúdiót a páros, és rögtön bútortervezési munkákba fogtak.

“Fiatalon Olaszországba mentünk, hogy a leghíresebb bútorcégeknél dolgozhassunk” – meséli Jehs. “Az elején nem volt könnyű, de keményen és hosszan próbálkoztunk, mignem sikerült az áttörés.” Számtalan klienssel alakítottak ki kapcsolatot a világ minden táján, az így kialakított megközelítésüket alapvetően európaiként definiálják.

“Mindig is nagyon izgalmas volt különböző országok és kultúrák cégeivel dolgozni,” folytatja Jehns. “tervezőként fontos volt a fejlesztésben, hogy kipuhatoljuk, mi a legfontosabb az amerikai, a német, vagy a többi piacon. Fokozott odafordulással dolgozunk olyan vállalatokkal, melyeknek erős személyisége és történelme, DNS-e van.”

A stúdió rendkívül örült a felkérésnek, hogy lehetőségük van egy új széket tervezni, mivel mindig is tisztelték a Herman Miller gyökereit. “Magunkhoz közel állónak éreztük a céget, hasonlóan gondolkodunk a formatervezésről” – teszi hozzá Jehs.

A Striad Fotel – melynek szerkezetét és anyaghasználatát a síbakancs ihlette – az egyik legutóbbi darabja Hermann Miller kollekcíójának. Leültünk Jehssel és Laubbal, hogy megvitassuk a részleteket.

Hogy kezdődött az együttműködésetek a Herman Millerrel?

Jürgen Laub: Terveink funkcionálisak és esztétikusak is egyben. A múltban ezt már sikeresen kombinálta Charles és Ray Eames a lehető legjobb módon. Igazán szép volt, amikor a Herman Miller megkeresett minket egy új fotel vázlatos leiratával.

Markus Jehs: A Herman Miller termékek génjei hasonlóak. Alapjait tekintve nagyon iparian indulnak, aztán nagyon emberivé – komfortossá, lággyá válnak, így mindkét elem ott van ugyanabban a termékben: az ipari és a kézműves.

Ha ránézel az Eames Soft Pad székre, pontosan láthatod, mire gondolok. Az alumínium rész az ipari, a bőr párnák a kézműves. Ez a kép lebegett a szemünk előtt, amikor elkezdünk a projekten gondolkodni.

Meséljetek a tervezési kiírásról!

JL: A Striad Fotel leírása azt részletezte, hogy mennyire fontos lett az utóbbi időben a puha ülőbútorok területe: az emberek már akárhol dolgozhatnak laptoppal, mobillal. Például ha ma bemész egy hotelba, láthatod, milyen sokan üldögélnek a lobbiban, dolgoznak vagy játszanak az eszközeiken, fotelekben, kanapékon ülve. Már fotelekben dolgozunk és élünk. Reptereken, vásárokon és otthon. A Herman Miller Design Yard-nál, ha megnézed a talákozótereket – a Plaza és a munkaállomások között – különböző helyeket találsz: várakozó helyet, privát teret az önálló munkavégzéshez, kis alkalmi megbeszélőfoltokat a informális helységekben. Ez sokat változott az elmúlt 15 évben, talán mert a bútorok is sokat változtak. Több ember sokszor egy asztalnál ülve dolgozik, például. Akkor mi kell e mellé? Ha valakivel telefonon beszélnél, ha egy kis magántérre lenne szükséged, akkor másfajta hely kell, ez lehet a “lounge”. A fotelek, kanapék egy helységen belül is saját teret alkotnak.

MJ: George Nelson is lényegében azt állítja, az ideális iroda egy nappalival egyenlő. Nos, így kéne a terméknek is megjelenni: ez nem csak egy munkaeszköz. Ez egy olyan bútordarab, amit otthonra is szeretnél – mint az Eames Lounge Chair. Úgy döntöttünk, hogy az Eames Lounge Chair egy férfias bútor, és talán egy női társat kéne mellé terveznünk. Így lenne egy párunk, akiknek nem kell egymással versengeinük a piacon.

Hogy kezdtetek neki a tervezésnek, és merre vezetett a folyamat?

JL: Amint felrajzoltuk az első vázlatokat és 3D modelleket, a piacról gondolkodtunk: Mi kéne igazán? A fotelek terén lehetőséget láttunk alacsony, magasabb vagy összegubózó székre. Aztán nézegettük a mi vázlatunkat, és úgy találtuk, egy síbakancsra hasonlít. Egy síbakancsnak van egy kemény műanyag héja, ami lehetővé teszi, hogy stabilan egy snowboardra vagy sílécre csatold, aztán van egy puháb rétege, ami flexibilis, és belül igazán puha szivacs, anyaggal borítva. Azt gondoltuk, ez igazán jó ötlet, hogy legyenek merev és puha, flexibilis részek, különböző rétegrendben.

Innen milyen időbeosztással haladtatok tovább?

MJ: Nyolc héttel azután, hogy megkaptuk a tervkiírást már be is mutattuk az első rendereket a Herman Miller Design Yardon. Ez 2015 januárjában volt. Ezek a vázlatok bemutatták a rétegelt héjak ötletét – kemény és puha, külöböző körbevágásokkal és párnázattal. Ekkor még nem volt lábazata a széknek, az ötletelés közben ez még nem számított. Miután megkaptuk a zöld jelzést, hogy továbbmehetünk, a stúdiónkban három életnagyságú modellt készítettünk, a három tervezett székméret alapján.

Mindenkinek tetszett az ötlet, hogy három variáció legyen. Ezt a koncepciót is elfogadták, mikor bemutattuk Júniusban. Eddig a pontig minden modellt európai beszállítókkal építtettünk. Aztán mikor a Herman Miller elkezdte a termékfelesztést, a saját beszállítóikkal építtették a prototípusokat és azok részeit.

Meséljetek a prototípus-készítésről!

JL: A célunk az volt, hogy egyrészt kényelmes legyen a szék, másrészt megtartsa azt a szigorú szabását, amit el szerettünk voltna érni. Feladtuk a leckét a Herman Millernek. Például olyan párnát szerettünk volna, ami elég puha, mégis megtartja a formáját. A HM bemutatott egyfajta formázott szivacsot, és az volt az ötlet, hogy osszuk szét a különböző sűrűségeket. A hátulja keményebb, ami tartja a formát, míg az eleje puhább, és nagyon kényelmes. Így a párnák puhák és barátságosak, és kicsit othonosabbnak érződik a szék.

MJ:Ekkor már dolgoztunk a szék lábán is. Három lábúval kezdtük, mert az minimalistább, de nem volt elég stabil, úgyhogy végül négylábú mellett döntöttünk, de próbáltuk visszafogottnak megalkotni. A fix struktúra mellett kellett egy forgóvázas is: ez nagyon fontos a vállalati piacon, ugyanis ha kis helyű konferenciaszobákban tartasz megbeszéléseket, képesnek kell lenned arra, hogy könnyen mozoghass, másokhoz vagy a képernyőhöz odamehess. Így lett kétféle láb.

Mik voltak a projekt kihívásai?

MJ: Próbáltuk kitalálni, hogy alkossuk meg a puha héjat. Ipari módszerekkel? Például ha megnézel egy sportcipőt, annak is hasonló részei vannak, próbáltuk ezt is fejben tartani. De azt se szerettük volna, hogy túl sok legyen a kézi művelet, mert az mindig nagyon sokba kerül.

A Herman Miller kikísérletezett egy szép technológiát, amit az autó- és repülőgépiparban használnak. Egy környezetbarát anyag, amit fel lehet forrósítani és formába préselni. Mikor kihűl, nagyon merev lesz. Egy bizonyos flexibilitása marad, de így is nagyon erős. Így lesz a külső héjnak flexibilitása és tartása egyszerre.

Ugyanezt az anyagot használtátok a párnákat rögzítő helyen is, ugye?

JL: Igen. Kitaláltunk egy rögzítési formát, amivel a párnázatot a héjhoz tudjuk rögzíteni, ami megtartja a formáját. Belül kemény és arra tudod rápattintani. Könnyü szerelni, nem kell hozzá csavar. Ez egyfajta ablakocska.

A fejlesztés igen gyorsan haladt, és a gyártórészt is csak kétszer látogattátok meg. Ez szokatlan?

MJ: Azt mondanám, egy ilyen összetett projektnél ez szokatlan. Általában a fejlesztési folyamat két – három évet vesz igénybe, és 4 -5 látogatást igényel. Úgy tűnt, mintha az emberek a Herman Millernél a gondolatainkban olvasnának. Ha volt egy ötletünk, és elkezdtük kifejteni, akkor rögtön monták, igen, tudjuk mire gondoltok. Végeredményben tökéletesen lefordították a gondolatainkat a valóságba.

Mik voltak a projekt legkielégítőbb pillanatai?

MJ: Ha a termékre pillantasz láthatod, hogy erős vizuális karaktere van, valamit ígér. Ha beleülsz, akkor teljesítenie is kell amit akkor gondolsz róla, amikor még csak ránézel – ezt az elgondolást mi is valljuk Bill Stumpffal. Ebben az esetben ez még jobb! Úgy fogalmaznék, soha sem terveztünk még ennyire kényelmes fotelt. Az ember mindig tanul a folyamat során. Minden megtervezett produktumnak jobbnak kell lennie az előzőnél, ahogy kiterjesztjük a tapasztalatainkat. Ez roppant fontos nekünk, hogy egyre jobbá válljunk!

Végül tényleg nőies karaktere lett a végső formának, amit reméltetek?

JL: Hogy ha az Eames Loung Chairrel szemben tervezel valamit, fontos megérteni, hogy hogy viselkedik. Férfiasnak tűnik, mert kemény váza van egy puha betéttel. Erősnek és védelmezőnek tűnik, és úgy is működik, mint egy lovag – páncélban. És legjobban magában néz ki – egy tökéletes státuszszimbólum.

Szerintünk egy fotelnek, amit más bútorokkal együtt helyeznek el, barátságosabbnak és hivogatóbbnak kell lennie. Hogy ezt elérjük, az volt a víziónk, sűrűségek számtalan rétege által alkotjuk meg ezt a puhaságot. Végül a Striad egy uniszex szék lett.