Egy UX designer élménybeszámolója
Nehezen aludtam az éjjel. Mint minden új kezdet előtt, izgatott voltam és persze aggódtam is egy kicsit. Hiszen ma volt az első napom új munkahelyemen, ahol tapasztalt UX designerként számítottak rám. Végre egy „igazi” irodában, igazi kollégákkal, miután évekig szabadúszóként dolgoztam home office körülmények között. Úgy is mondhatnám, hogy a munkanapok eddig otthon teltek, a kis irodának kialakított kuckómban. Ráadásul ennek a berendezése csupán egy öreg asztalból, egy nyikorgó irodai székből és általában egy zacskó chipsből állt.
Aeron: Szerelem első látásra
Reggel, belépve az irodába, rögtön szemmel látható volt a kontraszt a korábbi és leendő munkaállomásaim között. Elfogott egy különleges hangulat. Tiszta, rendezett terek, szépen megvilágított munkaterületek, és jól érezhető dinamizmus a levegőben. Egy gyors körbejárás és bemutatkozás után megmutatták a helyemet.
Ekkor történt! Váratlanul megpillantottam…
Ott állt az asztalom mellett, mint valami különleges sci-fi felszerelés. Elegáns, fekete és határozottan más, mint bármilyen szék, amin eddig ültem. Ez volt a Herman Miller Aeron Remastered. Érdemes megjegyezni a nevét. Nyilván vicces bármiféle érzelmi kötődésről mesélni egy bútorral kapcsolatban, de ez akkor is szerelem volt első látásra. És most csak az nevessen ki, akinek nincs kedvenc kanapéja, “tévéző fotelje” vagy hintaszéke. Ez az ergonomikus szék pont úgy néz ki, mint ami helyet kapott az űrhajón, amivel először a Marsra szállnak. Futurisztikus, modern, dizájnos.
Herman Miller Aeron – a gerincem megköszöni
Már az első pillantásra feltűnt a hálós kialakítása. Nincs párnázás, nincs szövet, csak ez a különös, feszes, mégis rugalmasnak tűnő háló. Hogyan lehet kényelmes egy szék, ami szinte átlátszó?
Aztán leültem rá.
Na, igen! Pontosan ilyennek képzel az ember egy irodai széket a XXI. században. A testem nem süllyedt bele, mint egy puha fotelbe, inkább a föld felett lebegett, miközben minden ponton megfelelő támasztékot kaptam. A gerincem jó eséllyel hálás köszönetet mondott volna, ha tudna e testrészem beszélni. Azelőtt bármilyen ülőalkalmatosságon foglaltam helyet, mindig küzdöttem a helyes testtartásért. Most azonban mintha a szék dolgozott volna értem, nem pedig fordítva.
Az első munkanapom természetesen nemcsak a szék csodálatával telt, hanem keményen belevetettem magam a munkába. Gyorsan pörögtek az órák a feladatok, adminisztráció és az új projektekkel való ismerkedés közben. Ám ekkor észrevettem valami furcsát: egyáltalán nem gondoltam a székre. Nem ficeregtem, nem próbáltam más pozíciót találni, nem éreztem zsibbadást vagy nyomást sehol. A szék egyszerűen… eltűnt alólam. És talán ez a legnagyobb dicséret, amit egy irodai székről el lehet mondani. Olyan jól végezte a dolgát, hogy teljesen megfeledkeztem róla.
Amikor az ülés élmény is lehet
Ebédszünetben, amikor felálltam, újabb meglepetés ért. Nem kellett nyújtózkodnom, nem éreztem merevséget a nyakamban és még a derekam sem ropogott. Mintha nem is ültem volna órák óta. Figyeltem új kollégáimat, akik szintén Herman Miller Aeron széket használtak mindannyian. Senki nem tűnt fáradtnak vagy enerváltnak. Én is egész másképp keltem fel az asztalom mellől, mint otthon a kis nyikorgós székemből. Hiába, a jót könnyű megszokni.
És akkor még nem fedeztem fel mindazokat a hasznos tulajdonságokat, amelyek délután leptek meg. Az első napom lényegében nemcsak a valós munkámmal telt, hanem újabb és újabb rácsodálkozással az ergonomikus irodabútorok előnyeire. Rájöttem, hogy a szék alatt található gombok és karok nem pusztán díszek. A PostureFit SL és a 8Z Pellicle technológiák magasabb szintű ergonómiai szaktudást és művészeti kinyilatkoztatást, támaszt képviselnek, emelve a felhasználói élmény színvonalát. A kettő együtt a derék és a gerinc teljes megtámasztását biztosítják – alaposan kiszámított, lokalizált támogatást, amely a vázrendszert olyan helyzetbe hozza, amely az egész hátat egészséges pozícióban tartja. Lenyűgözött ez az aprólékos tervezés.
Kényelemre hangolva
Mint UX designer, mélyen értékelem, amikor a forma tökéletesen követi a funkciót.
Ezt a filozófiát szolgálják a karfák is. Három dimenzióban állíthatók:fel-le, oldalra, előre-hátra. Így mindig pontosan ott támasztják a karomat, ahol arra szükségem van. A délután folyamán teljesen belemerültem a munkába. Folyamatábrákat rajzoltam, wireframe-eket terveztem, és közben teljesen megfeledkeztem arról, hogy fizikailag létezem. Ez az a fajta flow-élmény, amire minden designer vágyik, és amit nehezen értem el otthon.
A nap végén, amikor kikapcsoltam a számítógépet, ismét tudatosult bennem: nem fáj semmim! Mintha nem is dolgoztam volna 8 órát egy számítógép előtt. Kell egy ilyen otthonra is! Így aztán hazafelé az Aeron székről olvastam a telefonomon. Megtudtam, hogy nem csak saját magamnak teszek jót ezzel a székkel, hanem a környezetnek is. Az Office Art Design terméke ugyanis 93 százalékban újrahasznosítható. Lenyűgözött ez a gondos tervezés – nem csoda, hogy a szék megtalálható a New York-i Modern Művészetek Múzeumának állandó gyűjteményében is.
Este a páromnak részletesen beszámoltam az első napomról, és persze nagy hangsúlyt kapott az ergonomikus szék is. Nevetett, és megkérdezte, nem vagyok-e túlságosan elragadtatva egy bútordarabtól. De miért baj az, ha az ember lelkesedik valamiért, ami tetszik neki? És különben is, ez nem egy átlagos szék, hanem egy műalkotás, ami munkavégzési és életminőségi forradalmat jelent számomra.
A minőséget meg kell fizetni
Lefekvés előtt még ellenőriztem az Aeron szék árát. Oké, elismerem, vannak ennél olcsóbb székek is. De úgy vagyok vele, hogy a saját egészségemen és kényelmemen nem fogok spórolni. Az első napos tapasztalataim alapján az Aeron minden pénzt megér. Alig várom a holnapi napot. Azt mondják, a jó munkához idő kell, de én hozzátenném, hogy egy jó szék is. Most már értem, hogy ez nem luxus, hanem a hatékony és egészséges munkavégzés alapfeltétele.